Expozíció
A tárlat létrehozásának ötlete a „ Világjáró Vadászok Védelmi Szövetsége „ elnevezésű non profit szervezettől származik. A szervezet képviselői világszerte komoly vadászatokon vettek részt és trófeáikat állandó kiállítás céljából felajánlották a műzeumnak.
Anyaszervezete
Objektum
Az objektum a fölujítás után a világ különböző részeiről származó vadállomány biotópjának bemutatására szolgálna, és egyúttal közelebbről megvilágítaná az Andrássy család Tőketerebesen kifejtett munkásságát, legfőképp a vadászathoz való kötődését, a vadállomány védelmét és az arról való gondoskodásukat.
A múzeum létrehozásának gondolata a Magyarországi XX/1883 számú vadászatról szóló alaptörvényből fakad, amely abban az időben modern és előrehaladott volt és mint a világon az első, tartalmazta a vadállomány védelme idején érvényes vadászati tilalomról szóló rendelkezést.
Az expozíció különleges feladatai közé tartozik az emberekkel való kommunikáció és a fiatalság nevelése az eszmei értékű kulturális örökség síkján, melyhez a vadászat is hozzátartozik.
A vadászat hagyományának hosszútávú megőrzése érdekében fontos a vadászat aktivitásának azon bemutatása, amely a természet és állatok, mint fenntartható és felhasználható természeti forrás javára történik.
A projekt alappilléreként a vadászható állatok, és azok biotópjainak állandó jellegű expozíciója tekinthető, melynek tematikája a világ öt kontinenséről származó állatfajok megismertetésére irányul. A világjáró vadászok a vadászat ellenében fizetett anyagiakkal jelentős mértékben hozzájárulnak a ritka fajokhoz tartozó állatok védelméhez és fenntartásához a világ különböző nemzeti parkjaiban.
A tőketerebesi Andrássy család a Betléri ( Rozsnyói járás) nemzetség ágából származott. Édesapjuk III. Andrássy Károly (1792-1845) ismert politikus, államférfi és földesúr volt, aki a Betléri kastélyban élt. Édesanyjuk Szapary Etelka, aki 1838-ban nagy vagyont örökölt Tőketerebesen illetve Zemplén megyében, s amelyet három fia között osztott szét:
Gyula - Tőketerebesen élt. Manó - a Betléri kastélyban élt és a Zemplén - megyei Parkányban örökölt nagybirtok tulajdonosa is volt. Aladár – kinek székhelye Homonnán volt.
Gróf Andrássy Gyula (1823-1890) a Budapesti Egyetemen végzett jogot. Az 1848-as forradalom évében zempléni főispán volt, a nemzeti gárda vezére, egy évvel később pedig Görgey generális segédtisztje lett, továbbá a forradalmi kormány követe volt Isztambulban. Mint az 1848-1849-es forradalmi évek Kossuth Lajos kormányának híve, emigrálni kényszerült. 1851- ben távollétében halálra ítélték és a kivégzését szimbolikusan el is végezték. Magyarországra az amnesztia után tért haza 1858-ban, ahol kiváló karrier várt rá. Az Osztrák-Magyar kiegyezés után 1867-ben Magyarország miniszterelnöke lett (1867-1871), rövid időre tárca nélküli miniszter (1871) és Magyarország külügyminisztere lett (1871-1879). A grófnak kettő fia volt, a fiatalabb Gyula (1860-1929), aki az I. világháború végén belügyminiszter volt, majd a széteső monarchia külügyminisztere lett, melynek kapitulációját szintén aláírta. A gróf idősebb fia Tivadar (1857-1905) volt.
A vadászat és a vadállomány az Andrássyak életének elengedhetetlen része volt. Zemplén megye Magyarország egyik legnagyobb vadállományának lelőhelye. A tőketerebesi és a velejtei vadaskertben dámszarvast, Parkányban szarvast, dámszarvast és muflonokat neveltek az Andrássyak.
Az Andrássyaknál, akiknek a tőketerebesi uradalmon volt székhelyük, (id.Gyula, a későbbiekben fiai Tivadar és ifj. Gyula Parkányban / Manó és fia Géza Velejtén / Aladár és fia Sándor) minden évben november 3- án, Szent Hubertusz napján nagyszabású rókavadászatot indítottak, ahol az előkelő magyar nemesség gyűlt össze.
A vadászathoz feltétlenül hozzátartozott a tisztavérű vadászkutyák tenyésztése is. Andrássy Géza Parkányban híres foxhound kutyafalkát nevelt és tartott, amely Felső-Magyarország területén a legnagyobbnak számított és egészen 1914-ig létezett.
Expozíció bemutatása